Mindenkit szeretettel köszöntök!
Egyre többen olvassák a blogot, én pedig egyre kevesebbet írok. Az írás egyfajta önismereti, tanulási eszköz is. Az utóbbi időben sokat tanultam, leginkább magamról. Ugyanis el kell fogadnom, hogy az a fajta élet, amit megálmodtunk magunknak, az nem működik. Most elsősorban a gazdálkodásra gondolok, amit nem sikerült kialakítani és fejleszteni az eltelt négy évben. Részben családi, részben anyagi problémák miatt el kell. hogy engedjem ezt a tervemet. Ami megmarad belőle, az egy kis veteményes, egy kis kertészkedés. De valószínűleg a konyhakert helye is változni fog, mert nagy eséllyel költözés lesz a vége. Ezt a teret majd valaki más fogja belakni és művelni. Remélem jobb gazdája lesz, mint amennyire mi képesek voltunk rá.
Egyrészt nem sikerült a munka és a kisfiunk gondoskodó nevelése mellett annyi időt fordítani a kertre, amennyit kellett volna, másrészt nem egyeztek az elképzelések sem. Hogy mennyi időt kellett volna a kertre fordítani? Nyilván amennyi jut. Sosem gondoltam, hogy bárhova is rohanni kellene, vagy lehetne. Ez nem verseny. Tanulni, tapasztalni, fejlődni, fejleszteni, bővíteni. Aztán majd alakul. Most viszont úgy alakult, hogy a figyelmet, időt, energiát máshová kell összpontosítani. Lelkemben mindig egy kis kertész maradok. Aztán, hogy ez a későbbiekben milyen módon fog az életemben megnyilvánulni....
Azt viszont nagyon fontos leírnom, hogy a város elhagyását, a falura költözést nem bántuk meg! Teljesen más a jellege, a dinamikája, a hangulata, a minősége az életünknek.
Nem tudok komoly tapasztalatokat megosztani a kertészkedésről, a gazdálkodásról. De meg tudom osztani a tapasztalataimat a falusi létről. Amely az én esetemben tényleg nagy váltás, hiszen egész életemben panelben éltem, hat éves koromtól Budapesten. Írtam már ezekről, de most kicsit összefoglalom.
Az életünk nyugodtabb, lassabb, csendesebb. A hangsúlyok eltolódtak. Nem ülünk órákat az autóban, a dugóban. Nem kell tömegközlekedni. Nincs tömeg. Nincsenek reklámok, óriásplakátok, politikai agymenések. Nincsen annyi felesleges inger. A meglévő ingerek minősége viszont sokkal jobb. Az emberi kapcsolatok természetesebbek. Segítő, figyelmes, közelebb lévő, hiszen közelebb élő is. Nem fizikálisan élünk közelebb egymáshoz - arra ott a panel - hanem tudatilag.
Persze gond, probléma, feladat, nehezebb ember mindenhol van. A környezet viszont lényegesen természetesebb mint mondjuk akár egy város kertes házas övezetében is.
Én így látom, ez az én tapasztalatom, véleményem. Persze nem vagyunk egyformák, mindenkinek mást és máshogyan kell megtapasztalnia, megtanulnia ebben az életben. Én ebben hiszek. A tanulásban, a fejlődésben.
Nekem most el kell vonnom a kertészkedésről is a figyelmemet és máshova kell irányítanom. Tehát ilyen tartalmú bejegyzések valószínűleg nem lesznek. Viszont fogok még írni a falusi létről továbbra is. Nem fogok kapkodni. Amikor kikívánkozik, akkor majd megíródik.
Szép őszi idő van most. Kimegyek és beszívom az avar illatát. Szép napot kívánok!
Robi