Sziasztok!

Az elmúlt két hétben sikerült több mint száz magot elültetnem palántának, és megmetszettem a fákat. Alma, egy barack, egy szilva és egy kajszi. Ja, meg a málnákat. Ennyi! Sokkal több mindent terveztem, de mindössze ennyi sikerült. Az a helyzet, hogy jelentősen túlbecsültem a képességeinket. Illetve a lehetőségeinket. Az van ugyanis, hogy a most nyolchetes kisfiunk teljes, egész napos figyelmet igényel, amit mi természetesen örömmel meg is adunk, őnála nincsen számunkra fontosabb. Ezért nem tudunk olyan ritmusban és annyi időt a kerttel foglalkozni, amennyire szükség lenne. Nagyon lassan haladunk, gyakorlatilag mindennel el vagyunk maradva. Gondoltam, hogy ez az első év egy döcögős, csonka év lesz, és így is van. Elengedtem, lesz, ahogyan lennie kell!

Ez egy tapasztalat és egy lecke. A fővárosi lét után egy teljesen új környezet és életvitel, amit nagyon élvezünk és szeretünk. A három hét alatt jó értelemben lelassultunk és hát gyakoroljuk az elengedést, ami főleg nekem megy nehezen, mert úgy haladnék a sok tennivalóval, de Marcell mellől nehezemre esik elszakadni! Ezért idén biztos, hogy egyfajta "belerázódós, megtapasztalós" kertészkedést fogunk művelni, majd ahogy adja magát. 

A palántázáshoz elsősorban a KERTKALAND című könyvet hívtam segítségül. Paprika, paradicsom, petrezselyem, zeller, cékla, saláta, káposzta magok kerültek a palántaföld és perlit keverékébe. Előtte a magok kb. 10 órát kútvízben áztak. Az igazi egy csalánleves fürdő lett volna, de persze ehhez sem volt elég időnk.

A metszéshez sok anyagot elolvastam, de úgy döntöttem, hogy csak egy egészen minimális beavatkozást végzek. Ezt követi majd egy lemosó permetezés a napokban, illetve az ágyások kialakítása, ültetések, és az első komposzthalom kialakítása. 

Ezekről is fogok majd írni!

Üdv! R.