Mindenkit szeretettel köszöntök!

Egyre többen olvassák a blogot, én pedig egyre kevesebbet írok. Az írás egyfajta önismereti, tanulási eszköz is. Az utóbbi időben sokat tanultam, leginkább magamról. Ugyanis el kell fogadnom, hogy az a fajta élet, amit megálmodtunk magunknak, az nem működik. Most elsősorban a gazdálkodásra gondolok, amit nem sikerült kialakítani és fejleszteni az eltelt négy évben. Részben családi, részben anyagi problémák miatt el kell. hogy engedjem ezt a tervemet. Ami megmarad belőle, az egy kis veteményes, egy kis kertészkedés. De valószínűleg a konyhakert helye is változni fog, mert nagy eséllyel költözés lesz a vége. Ezt a teret majd valaki más fogja belakni és művelni. Remélem jobb gazdája lesz, mint amennyire mi képesek voltunk rá.

Egyrészt nem sikerült a munka és a kisfiunk gondoskodó nevelése mellett annyi időt fordítani a kertre, amennyit kellett volna, másrészt nem egyeztek az elképzelések sem. Hogy mennyi időt kellett volna a kertre fordítani? Nyilván amennyi jut. Sosem gondoltam, hogy bárhova is rohanni kellene, vagy lehetne. Ez nem verseny. Tanulni, tapasztalni, fejlődni, fejleszteni, bővíteni. Aztán majd alakul. Most viszont úgy alakult, hogy a figyelmet, időt, energiát máshová kell összpontosítani. Lelkemben mindig egy kis kertész maradok. Aztán, hogy ez a későbbiekben milyen módon fog az életemben megnyilvánulni....

Azt viszont nagyon fontos leírnom, hogy a város elhagyását, a falura költözést nem bántuk meg! Teljesen más a jellege, a dinamikája, a hangulata, a minősége az életünknek. 

Nem tudok komoly tapasztalatokat megosztani a kertészkedésről, a gazdálkodásról. De meg tudom osztani a tapasztalataimat a falusi létről. Amely az én esetemben tényleg nagy váltás, hiszen egész életemben panelben éltem, hat éves koromtól Budapesten. Írtam már ezekről, de most kicsit összefoglalom. 

Az életünk nyugodtabb, lassabb, csendesebb. A hangsúlyok eltolódtak. Nem ülünk órákat az autóban, a dugóban. Nem kell tömegközlekedni. Nincs tömeg. Nincsenek reklámok, óriásplakátok, politikai agymenések. Nincsen annyi felesleges inger. A meglévő ingerek minősége viszont sokkal jobb. Az emberi kapcsolatok természetesebbek. Segítő, figyelmes, közelebb lévő, hiszen közelebb élő is. Nem fizikálisan élünk közelebb egymáshoz - arra ott a panel - hanem tudatilag. 

Persze gond, probléma, feladat, nehezebb ember mindenhol van. A környezet viszont lényegesen természetesebb mint mondjuk akár egy város kertes házas övezetében is.

Én így látom, ez az én tapasztalatom, véleményem. Persze nem vagyunk egyformák, mindenkinek mást és máshogyan kell megtapasztalnia, megtanulnia ebben az életben. Én ebben hiszek. A tanulásban, a fejlődésben. 

Nekem most el kell vonnom a kertészkedésről is a figyelmemet és máshova kell  irányítanom. Tehát ilyen tartalmú bejegyzések valószínűleg nem lesznek. Viszont fogok még írni a falusi létről továbbra is. Nem fogok kapkodni. Amikor kikívánkozik, akkor majd megíródik.

Szép őszi idő van most. Kimegyek és beszívom az avar illatát. Szép napot kívánok!

Robi

Mindenkit üdvözlök!

Hát ez az év is még inkább a bezárkózás időszaka, még a kertbe is csak korlátozottan jutottam ki. Ez az időjárás elképesztő! Nem baj, legalább van több idő a befelé figyelésre és a tanulásra is. Talán ezen a héten már el lehet kezdeni a komolyabb kerti tevékenységeket is. Szépen néz ki az ágyásokban a fokhagyma, meg a saláta. Bújik ki a vörös- és lila hagyma, a retek. 

Sikerült nekünk is belebotlani a vírusba, meg volt már két karanténunk is egymás után. A vírushelyzet miatt voltak munkahelyi problémák is, amelyek már rendeződtek, remélhetőleg hosszú távra! A munkám mellett továbbra is ki fogok jutni a kertbe minden nap, persze amikor épp nem szakad. 

Az biztos, hogy ez a helyzet most nem a társasági életről szól. Pedig lenne annyi nagyszerű és felemelő lehetőség itt falun. Arra gondoltam, hogy ezekről a falusi társas élményekről írok néhány részen keresztül. Kicsit másképpen - egyébként szerintem jobban - működnek a dolgok, mint mondjuk Pesten. Nekem ez nagy élmény! A panelben valahogy zárkózottabban él az ember. A programok szervezése meg kevésbé spontán. Persze most magunkról beszélek. 

A vendéglátások, látogatások spontán módon jöhetnek, szinte bármikor. Ezek egy része lehet valamilyen közös tevékenység, egymásnak segítés, aztán egy közös étkezés például. A kalákában végzett munka jelentősége óriási. Barátság, a másik segítése, az érzés. hogy nem vagyok egyedül, van kikre számítanom bármilyen helyzetben. 

Nekünk nagy szerencsénk volt, hogy olyan tüneményes emberekkel hozott össze itt minket a sors, mint a szomszédaink, akik már egy jó ideje a barátaink. Ők felkaroltak bennünket, bevezettek a helyi társadalmi életbe. Ami most sajnos csak nagyon korlátozott mértékben tud működni. Pedig mennyi csodálatos lehetőség lenne!

Ezekkel folytatom legközelebb!

Üdv!

Robi

Mindenkit köszöntök!

Szeretetben, sikerekben, gazdag boldog újévet kívánok! Azt hiszem ránk férne egy igazán szuper időszak! 2021 ötös év a számmisztika szerint és ezzel egy sorsdöntő időszak elé nézünk. Ezt én így is élem meg. Fél éve nem írtam és azóta sok új olvasót köszönthetek! Remélem meg tudok felelni megtisztelő figyelmüknek!

Ezt a blogot azért írom, hogy egyrészt magunknak is dokumentáljam a tevékenységeinket, másrészt pedig, hogy tapasztalataimat megosztva segítségére lehessek az érdeklődőknek.

Az elmúlt év sok szempontból nagyon megterhelő volt számunkra és nem feltétlenül a vírus miatt! Úgy alakult az életünk, hogy a kerti tevékenységeket egyedül kell a továbbiakban végeznem. Bár idén már szeretném némileg bevonni ebbe a négyéves kisfiamat is. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nem fogom tudni sem időben sem erőben egyedül azt a munkát beletenni, ami ahhoz kell, hogy egy jól működő permakultúrás gazdaságot ki tudjunk alakítani. 

Ha ideköltözésünk csonka évét nem számolom, akkor a negyedik évünket kezdjük meg a kertben. Közel sem állunk olyan fényesen, mint ahogyan azt elképzeltem. Ennek több oka van, részben szervezési, időbeosztási hiányosságok, részben külső körülmények. Az eddigi saját, illetve másoktól hallott, olvasott tapasztalatok alapján a következő tanácsokat tudnám adni azoknak, akik hasonlóban gondolkodnak:

- érdemes olyan helyre költözni, ami nincsen túl messze a rokonoktól, ha szeretnénk tőlük segítséget kapni

- fontos, hogy az új helyünkön ismerkedjünk, találjunk barátokat

- nem a legszerencsésebb egy ilyen életmódváltást újszülöttel, vagy nagyon kicsi gyermekkel elkezdeni

- fontos, hogy meglegyen az összhang a társunkkal, abban hogy mik az elképzeléseink és hogyan akarjuk azokat megvalósítani

- nagyon fontos a napi időbeosztás, hogy ki mikor mit akar, vagy tud elvégezni

- munka mellett nagyon nehéz.

Azt tartom a legideálisabbnak, ha a leköltözést követően már csak az egyik fél dolgozik, így a másik teljes mértékben az otthoni tevékenységekkel tud foglalkozni. Még jobb, ha a dolgozó fél a munkáját otthonról tudja végezni. Én azt tapasztaltam, hogy jobb ha minden nap egy kicsit ki tudunk menni a kertbe, mintha csak 2-3 naponta van több időnk. Mert sokszor pont akkor szakad az eső, vagy van valami egyéb elintézni való. Én szeretem megtervezni a napomat és mindig megcsúszok, pedig hagyok rá több időt magamnak. De nem vagyunk gépek és jól esik meg-megállni és csak úgy lenni a kertben. 

Ami a konkrét terveket illeti: egyelőre nem folytatom az erdőkert kialakítását, csak a veteményes és környezete lesz gondozva. Ez 10 ágyást, egy fóliasátrat, málna és szeder bokrokat, pár tő szőlőt, kettő fügét és négy termő gyümölcsfát foglal magába. Szeretnék egy külön elkerített részt kialakítani a komposztáláshoz, mert jelenleg a halmok csak úgy ott vannak. Tervezem átültetni a csodálatos de nagyon rossz helyen előbújt eperfát. Szeretnék idén sok virágot ültetni, részben az ágyások körül védelmi céllal, részben máshova is díszíteni és a rovaroknak. 

A munkám olyan, hogy akár minden délután lesz lehetőségem kicsit kimenni a kertbe, ha az égiek is úgy gondolják. Szeretnék többször írni, vannak is témáim. Szeretnék idén eljutni néhány rendezvényre, magbörzére, a Gyüttment Fesztiválra, ha idén erre lesz már lehetőségünk! 

Minden szépet és jót kívánok!

Robi

ui: ha bárkinek bármi kérdése lenne, írjon!

Mindenkit köszöntök!

Az eső ugye nagyon jó barát, ha az embernek kertje van. De mostanában átestünk a vízgyűjtő hordó másik oldalára. Vagy inkább bele a hordóba!

Gyakorlatilag május eleje óta majdnem minden nap esett. Szinte sosem hullott nagy mennyiség, inkább csak kis adagokban. Ilyet a negyvenhárom évem alatt még nem láttam. Folyamatos borulás, nagyon kevés napos idő. Ez azért is "borított ki" mert így nem tudtam annyi időt és olyan tevékenyen eltölteni a veteményesben, amennyit és ahogyan szerettem volna. Pedig időm lett volna, mert valamivel kevesebbet kellett bejárni dolgozni a vírus miatt. 

Az időjárás nem volt idén kegyes. Gyakorlatilag igazi tél nem volt, majd jött egy három napos fagy tavasszal, ami tényleg csak annyira volt elég, hogy elvigye a teljes kajszi termést! Viszont az égiek adtak is, mert az összes többi gyümölcs bőséges terméssel kecsegtet. Ha nem jön közbe valami. Bár a fügetermés első hullámának nem tett jót a szinte napsütésmentes május. Meglátjuk. 

Sikerült a környékről szereznünk három norabora, más néven mirabella vagy cseresznyeszilva csemetét, melyekből kettő meg is maradt. A telet nem élte túl három kis fácskánk, amelyeket két éve ültettünk. Nyulak ellen védtem őket, de az őzek ellen nem kerítettem el, ezért gyakorlatilag "elfogytak". Ősszel meg kell oldanunk a külső terület csemetéinek az elkerítését. 

Történt egy fantasztikus eset, amelyet én egy kis csodaként élek meg! Két éve kiszúrtam a fűben egy olyan kis növénykét, amely nem illett a környezetébe. Megbeszéltük, hogy odafigyelünk rá, nem nyírjuk le, megnézzük mivé cseperedik. Gondosan el is kerültük a fűnyíróval. Az már tavaly látszott, hogy egy nagyobb növény, talán fa lesz belőle. Nos pár hete kiderült, hogy ez egy fehér eperfa! A semmiből! Úgy értem, hogy eperfa 150 méteres távolságon belül nincsen. Biztos egy madárka hozta ezt az ajándékot. Az a gond, hogy közvetlenül az egyik melléképület mellett van, pont a bejáratnál. Mivel elég nagyra nőhet egy ilyen fa, ősszel átültetem majd egy jobb helyre. Nagyon bízom benne, hogy megmarad majd! 

Mint ahogyan abban is reménykedem, hogy a néhány napja tartó kánikula nem viseli meg a növényeinket. Most nekünk kell gondoskodni a megfelelő mennyiségű "csapadékról". Igyekszünk...

Üdvözlettel,

Robi

Mindenkit üdvözlök!

Bízom benne, hogy mindenki jó egészségnek örvend! A jelenlegi helyzetben több időt tudunk a kertben tölteni, amire most nagy szükségünk van. Megjött a jó idő, nem kell a négy fal között lennünk. Kisfiunk is szeret a kertben játszani. Ilyenkor pedig felértékelődik a veteményes, a kiskerti gazdálkodás szerepe. Mintha rámutatna a Mindenség ezen a víruson keresztül, hogy merre felé is kellene fejlődnünk! Vannak, akik visszafejlődésnek neveznék, sokunk szerint viszont az élhetőbb út az lenne amelyre most részben rá vagyunk kényszerítve. Kevesebb fogyasztás, a fogyasztói társadalom elhagyása, továbblépés a tárgyak birtoklásának bűvköréből. Kevesebb utazás és élményhajszolás, több idő a családunkkal. Saját kert, részben saját élelmiszer ellátás. A globalizált fogyasztás megfékezése. Azért elég extrém, hogy több ezer kilométerre készült ruhákban megyünk a külföldi tulajdonú boltba vásárolni ki tudja honnét hozott zöldséget - gyümölcsöt! 

Megkérdezte egy ismerősöm, hogy mi hány százalékon állunk az "önellátással" ezekben a nehéz időkben. Nem tudom, hogy meg lehet-e pontosan határozni, hogy mi is az az önellátás! Nem vagyunk olyan hatékonyak, mint szeretnénk, de azt tesszük amit jónak gondolunk, nem csak a magunk számára, hanem a környezetünk számára is. Bízunk benne, hogy mindig egy kicsit jobban fog menni, és akkor egyre közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy minél teljesebben tudjuk magunkat ellátni. 

Munka mellett ez nem könnyű! De már ezen is tudtunk alakítani. Mindig előre nézünk és keressük a lehetőségeket. Jelen vagyunk, tesszük amit tudunk és ahogyan tudjuk. Bizakodunk és remélünk!

Mindenki vigyázzon magára és vigyázzunk egymásra! Minden jót kívánunk!