Sziasztok!

Ez nem egy tervezett iromány, de most kicsit felkavarodtam és úgy érzem, hogy ez a téma nagyon fontos. Ráadásul némileg  illeszkedik az előző bejegyzésünkhöz is.

Most olvastam, hogy egy újabb kiköltözős-gazdálkodós család "dőlt be". Olvastam a blogukat régebben és drukkoltam nekik. Azért mert nagyon nagy fába vágták a fejszéjüket és mert olvastam korábban hasonló gazdálkodó család oldalát, amely szintén tönkrement. Mindkét esetben az volt az érzésem, hogy már az elejétől fogva nem kicsit túlvállalják magukat. Miért akar valaki a városi lét után, tapasztalat nélkül rögtön egyszerre mindent? Ez, mint minden más is egy folyamat. Részben tanulás önmagunkról, de a társunkról is. Nagyon fontos, hogy egységes akarat legyen, nem csak a kiköltözésről, de az életmódváltás mikéntjéről, mértékéről is. 

Minden tiszteletem azoknak, akik meg akarják, meg tudják lépni ezt a váltást! Mi is sokat gondolkodtunk és beszélgettünk erről. Eldöntöttük, hogy nem akarunk önellátásba fogni, mert még azt sem tudjuk, hogy az pontosan mit is jelent. Elindultunk ezen az úton és tarunk abba az irányba, aztán majd idővel jutunk valameddig.

Ami a konkrét saját példánkat illeti: sajnos most még dolgoznom kell, ezért jövőre nemhogy nem növeljük a kapacitást, hanem kicsit még vissza is vesszük, és a mennyiség helyett inkább a minőségre fogunk jobban figyelni. Kevesebb fajtát fogunk ültetni, de azokra jobban akarunk figyelni, jobban akarjuk uralni ezeket a folyamatokat. 

Haladunk, kis lépésekkel előre...

Üdv! Robi